Boldog Karácsonyt!

Végre itt vannak az ünnepek, kezdődhet a vendégjárás, nekünk idén a vendég szerepe jut, hamarosan megyünk leendő anyósomhoz, hogy együtt főzzük meg a szentestei menüt, holnap pedig nyakunkba kapjuk az országot és az én családomat kezdjük végigjárni, ha minden igaz 26-án estére itthon is leszünk.
És a recept amivel kellemes karácsonyt kívánok, a múlt héten emlegetett trüffel:

Marcipános trüffelkockák

15 dkg tejcsoki
17,5 dkg étcsoki
10 dkg vaj
1 dl tejszín
4 ek rum
20 dkg marcipánmassza
5 dkg sótlan, hámozott pisztácia
5 dkg porcukor




A csokikak apróra tördeltem és egy keverőtálba tettem. A vajat, tejszínt és rumot felforrósítottam (de nem forraltam fel) és a csokira öntöttem, habverővel kevertem amíg fel nem olvadt a csoki. (Ha nem akarna rendesen felolvadni, mert kicsit nagyok lettek a csokidarabok -én így jártam- akkor gőz fölé téve lehet rásegíteni az olvadásra.) Ezután megvártam, amíg szobahőmérsékletű nem lett, akkor 1 órára betettem a hűtőbe. Közben a marcipánt összegyúrtam a porcukorral és a finomra darált pisztáciával. Kicsit nehezen állt össze, úgyhogy gyúrás közben kissé bevizeztem a kezemet, ennyi folyadék elég is volt ahhoz, hogy ne akarjon szétesni a massza. A pisztáiás marcipánt két részre osztottam és porcukorral meghintett gyúrúdeszkán mindkettőt kinyújottam. A cél téglalap lett volna ami nemigazán jött össze, úgyhogy megelégedtem azzal, hogy közel azonos korongok lettek. Az egyik korongot egy nagyobb vágódeszkára fektettem és az időközben kellőképpen kihűlt trüffekrémet rásimítottam majd befedtem a másik marcipánkornggal. Még kb két órára visszatettem a hűtőbe dermedni, végül kis kockákra daraboltam. Fogyasztásig érdemes hűtőben tárolni. Idén ez van a bolti szaloncukor helyett.

Karácsony projekt 2009 a.k.a. Minden napra egy süti /5

Kicsit megcsúsztam, ugyanis ezt a sütit tegnap este akartam megsütni, de végül csak a tészta készült el, mert fél órára be kellett tenni a hűtőbe, ez idő alatt pedig nekiálltam filmet nézni, aminek persze 11 után lett vége, akkor meg már nem volt kedvem sütögetni. Úgyhogy a sütés mára tolódott, nem is baj, legalább fűtöttem a sütővel kicsit a lakást ebben a hidegben és hóesésben. A recept egyébként szintén az ezeréves Tina Konyhából, és már nem először sütöttem ilyen sütit, úgyhogy nem okozott olyan meglepetéseket mint a habrúd és az amorf süti.
És ezzel végeztem is a süti sütéssel, még jövő hét elején fogok készíteni egy trüffelt szaloncukorpótlónak, aztán már csak ünnepelni és utazni kell a családhoz.

Sárgabarackos szivek

20 dkg vaj
30 dkg teljes kiőrlésű liszt
10 dkg cukor
1 tojás
baracklekvár az összeragasztáshoz
kevés porcukor a tetejére




A felkockázott vajat elmorzsoltam a liszttel, majd összegyúrtam a cukorral és a tojással, folpackba csomagolva egy éjszakára a hűtőbe tettem (eredetileg fél órára kellett volna, ugye...). Másnap jó fél órával azelőtt hogy nekiálltam volna nyújtani, kivettem a tésztát a hűtőből. Amikor már gyúrható volt több részletben 3-4 mm-esre nyújtottam és szív alakú sütikiszúrókkal kiszaggattam a tésztát. A sütőt kb 180 fokra előmelegítettem. Sütőpapírral bélelt tepsiben kb 10 percet sültek a sütik, amíg barnulni nem kezdett az aljuk. Amikor kisültek még melegen baracklekvárral összeragasztottam két-két szívsütit és rácson hagytam őket kihűlni. Miután kihűltek kevés porcukorral szórtam meg őket.

Karácsony projekt 2009 a.k.a. Minden napra egy süti /4

Na a mai süti egyáltalán nem annak indult, mint ami végül lett belőle, sőt majdnem ki is dobtam, de aztán sikerült kihozni belőle egy fogyasztható aprósütit. Az eredeti recept szerint ebből a tésztából csillagcsöves nyomózsák segítségével kellene csillagokat nyomni a sütőlemezre, amivel az én nyomózsákom nem értett egyet, úgyhogy végül teáskanállal pötyögtettem tésztahalmokat a tepsire. Amik mire megsültek korongok lettek. Úgyhogy valószínűleg még jó is, hogy nem csillag formából indultak. Csakhogy ezek a korongok ízre eléggé semmilyenek voltak. Már kezdtem kétségbe esni, amikor eszembe jutott a tegnapról maradt darált dió és csoki, amibe végül nem mártogattam bele a habrudakat, viszont ma remekül feldobták az amőba-alakú sütiket.

Amorf süti csokival és dióval

20 dkg puha vaj
10 dkg cukor - ezt legközelebb részben vaníliás cukorral helyettesíteném
1 tojás
20 dkg liszt
10 dkg étkezési keményítő

10 dkg étcsoki
1 tk olaj
5 dkg darált dió




A puha vajat a cukorral és a tojással kérmesre kevertem majd hozzászitáltam a lisztet és a keményítőt majd a kézi robogép gyúrópálcájával simára kevertem. A masszából teáskanálnyi halmokat pötyögtettem a sütőpapírral bélelt tepsire és kb 170 fokon addig sütöttem, míg az alja barnulni kezdett, ez úgy jó 10 perc volt. Két menetben sültek ki a sütik. A sütőből kivéve rácson hagytam őket kihűlni.
Amikor kihűltek gőz felett felolvasztottam a csokit, hozzákevertem az olajat és minden sütit megmártottam benne majd a darált dióban is. Szilikonlapra pakoltam őket megkötni.

Karácsony projekt 2009 a.k.a. Minden napra egy süti /3

A mai süti nem ajándéknak készült, hanem itthonra. Most hogy készen van, azt kell mondjam szerencsére. Szegényke sajnos nagyon nem fotogén, szóval fotó nem is készült róla. Meg kicsit el is rontottam: csak fél adagot készítettem, de a kakaópor mennyiségét elfelejtettem megfelezni. Hát így jártam. Legalább ízre okés és még ropogós is. Egyébként tojásfehérje pusztító recept, azért is válogattam be az idei repertoárba. És igen, szintén Tina Konyha.

Csokoládés habrúd (az eredeti mennyiségekkel)

4 tojásfehérje
csipet só
20 dkg cukor - szerintem a fele is elég bele és én porcukorral készítettem
10 dkg étcsoki
2 ek kakaópor
10 dkg darált dió
Díszítéshez:
10 dkg étcsoki
10 dkg darált dió

A tojásfehérjéket a sóval és az apránként hozzáadott cukorral kemény habbá vertem. A diót összekevertem a lereszelt csokival és a kakaóporral és több részletben a tojáshabhoz kevertem. A sütőt előmelegítettem 150 fokra. Aztán a tojáshabot csillagcsöves nyomózsákba töltöttem és sütőpapírral bélelt tepsire csíkokat nyomtam volna, ha hajlandó lett volna kijönni a habzsákból a massza, de nem, a csoki és a dió eltömítette a legnagyobb csillagcsövet is. Úgyhogy a massza átkerült levágott sarkú nejlonzacskóba, abból már sikerült a kb 5cm-es rudakat a sütőpapíros tepsire nyomni. Kb 15-20 percet sültek, amíg reltíve könnyen el nem váltak a papírtól. Lehet díszíteni is: olvasztott csokoládéba mártani a felét és meghempergetni a dióban.

Karácsony projekt 2009 a.k.a. Minden napra egy süti /2

Kedd van, elkészült a második adag sütemény is, szintén az ezeréves Tina Konyhából (onnan lesz az összes idei sütiféle). 2 darabot már megettünk belőle, mert most sütöttem ilyet először. Szerencsére finom lett. Szóval a többire már vigyázni kell nagyon, mert nem mit ajándékba adni.
Ebből a tésztaadagból 24 kis süti lesz, viszont a díszítéshez szükséges 5 dkg mogyoró és egy tojás sárgája plusz 2 evőkanál tejszín simán elég lehet dupla vagy tripla adag tésztához is.
A kép tipikus esti lámpás lett, sajna ilyenkor másra nem futja.

Mogyorós cipócska

10 dkg vaj
6 dkg cukor
fél üvegcse (kb 15-20 ml) vaníliaaroma; ha lenne itthon akkor vanília eszenciát használtam volna
csipetnyi só
15 dkg liszt
1 tk sütőpor
5 dkg mogyoró
1 tojás sárgája
2 ek tejszín - ehelyett joghurtot használtam, teljesen jó lett az eredmény így is



A vaj felolvasztottam, majd keverőtálba öntöttem és hűlni hagytam, m-g szobahőmérsékletű nem lett. Aztán jó alaposan kikevertem a cukorral, sóval és vaníliaaromával. A lisztet a sütőporral együtt a cukros vajhoz szitáltam és összegyúrtam. Közben a sütőt 200 fokra előmelegítettem. A tésztát 24 részre osztottam és kis cipókat formáltam belőle. Minden cipó tetejét késsel bevágtam (ez végül sütés után nem látszott), megkentem őket a joghurttal elkvert tojás sárgájával és az apróra vágott mogyoróba mártottam őket. Sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam őket, egymáshoz nem túl közel, majd a 175 fokra visszavett sütőben sültek kb 15 percig. Ezután pár percet hűltek a tepsiben (ekkor még nagyon puhák voltak) majd rácsra szedve hagytam őket teljesen kihűlni.

Karácsony projekt 2009 a.k.a. Minden napra egy süti /1

Hát ha minden jól megy visszatérek a bloghoz de nem ígérek semmit... a lényeg, hogy kicsit több, mint egy év folyamatos műszakban dolgozás után múlt hét péntek óta rendes munkaidőm van, hétfőtől péntekig, 8-4ig (vagy 9-5ig, ahogy sikerül). Úgyhogy visszatér a rendszer az életembe és nagyon remélem hogy ezzel együtt a blogolási kedv is, és nem csak olvasni fogom a többi gasztroblogot.

És akkor az aktuális téma... nem tudok - és nem is akarok- elszakadni attól, hogy karácsonyra a szeretteim saját sütésű sütit kapjanak ajándékba, úgyhogy idén ezt a hetet szántam arra, hogy elkészüljenek a finomságok. Minden este szépen egy fajta, péntekre végzek is a kinézett sütikkel, jövő hétre már csak egy trüffel fog maradni, az lesz a szaloncukor-pótlék nekünk.

És akkor a mai recept, aminek az alapja, a kávés aprósüti egy ezeréves Tina Konyhából van, a díszítés pedig innen, egyszerűen belehabarodtam ezekbe az elektronpályákba :) Mondjuk az enyémek nem lettek ennyire szépek, de talán majd egyszer...

Kávés aprósütemény atomdísszel

1 tojás
2 ek instant kávé
5-6 dkg porcukor
125g vaj
225g liszt
díszítéshez:
10 dkg porcukor
2 ek citromlé
cukorgyöngy


A tojás felvertem, beleszórtam az instant kávét és addig kevertem, míg teljesen felolvadt, majd hozzászitáltam a porcukrot és azzal is elkevertem. A hideg vajat felkockáztam és elmorzsoltam a liszttel, majd a lisztes vajat összegyúrtam a kávés keverékkel. A tésztagombócot folpackba csomagolva fél órára hűtőbe tettem. Negyed óra után begyújtottam a sütőt és 175 fokra előmelegítettem. A hűtőből kivett tésztát lisztezett deszkán 2-3 mm vékonyra nyújtottam és 6 szirmú virágformájú kiszúróval kiszaggattam. Kb 60-70 db sütim lett. 3 tepsibe féretek bele, és kb 10 perc sülés után lettek készen. Miután kihűltek nekiálltam a díszítésnek: elkevertem a porcukrot a citromlével és nejlonzacskóba töltöttem a masszát, aminek egyik sarkára kis lyukat vágtam. Minden sütire 3 ellipszist -azaz elektronpályát- rajzoltam a masszával és mindhárom ellipszisre tettem egy-egy cukorgyöngyöt -vagyis elektront. Mert igenis lehet tudni, hol vannak azok a cseles elektronok. Bár lehetnének élethűbbek is az atomsütik, ha lenne atommagjuk is, de az már egyrészt nem fért rá a sütire, másrészt nem is sikerült 3 különböző színű cukorgyöngyöt beszereznem.
Remélem marad belőlük karácsonyig.

Az első baracklekvárom

Bizony ez is elérkezett, baracklekvárt főztem. Mondjuk elég kis mennyiségben, mert ugye első próbálkozás, meg a kamraszerényeben sincs végtelen mennyiségű hely. Így kb 3 kiló barackból álltam neki a főzésnek, és naná hogy az év egyik legmelegebb napján, mikor máskor.
És azt hiszem jó lett a végeredmény, legalábbis az a kis kóstoló alapján, ami kimaradt az üvegekből. Maga a lekvárfőzés pedig kész élmény volt, öröm volt nézni ahogy sűrűsödik, lekvárosodk a fazékban a massza. :D

És akkor ahogyan készült:

A barackot alaposan megmostam, majd kimagoztam, a hibás részeket kivágtam. Így tisztított állapotban lemértem, 2,3 kg lett. Aztán húsdarálón ledaráltam és odatettem főni.(Drága nagyim is így készítette és nekem az ő baracklevárja az etalon.) Amíg rendesen fel nem forrt csak néha kevertem meg, de aztán folyamatosan (szépen hozta a láva-formát, 3 kisebb égési sérüléssel meg is úsztam). Kb 20 percig főztem, aztán hozzáadtam kilónként 30 deka cukrot és még jó 5 percig kevergetve főztem. Végül alaposan elmosott üvegekbe töltöttem, a kupakok alá fóliát tettem, lezárás után pár perce fejre állítottam őket és mentek is a dunyha alá dunsztolódni. 7 kisebb üveggel lett. Ja, és a felébe tettem egy kis őrölt kardamomot, remélem nem rontja el.

Ha kijöttek a dunsztból lesz fotó is.

VKF! XXV. - Krumpli

Igyekszem visszatérni blogolni, és erre remek alkalmat adott Cukros Kata VKF! kiírása. Ugyanis imádom a krumplit. Bár igyekszem nem túl sokat enni belőle, mert sajnos hamar meglátszik rajtam (főleg ha mérlegre is állok), ha gyakran elcsábulok.

Visszatérve a visszatérésre. Szegény blogot eléggé hanyagoltam mostanság, mert nem igazán tudtam mit is kezdjek vele. Szerettem volna valamiféle tematikát találni neki, ami nem volt könnyű feladat. Aztán a nyaralásunk alatt (erről mondjuk kéne írnom egy beszámolót) jól véggigondoltam az egészet és arra jutottam, hogy olyan recepteket fogok feltenni, aminek a fő hozzávalóit az aktuális piaclátogatásomon szerztem be (az utóbbi idóben nem is nagyon vásárolok máshol élelmiszereket). Szóval szezonális és helyi finomságok lesznek a középpontban. És nagyrészt két személyre szóló receptek. Vicces, hogy egy ideje már határozottan ebben a szellemben főzök, csak valahogy nem jutottam el odáig, hogy ez a blogon is látszódjon. Hát remélem ezentúl ez máshogy lesz.

Ebbe a szezonális vonalba remekül beleillik Cukros Kata felhívása, ugyanis megérkezett az újkrumpli szezon. :) És hogy mi is készült az újkrumpliból? Nyaralásunk alatt volt szerencsém egy zöldfűszeres tejföllel nyakonöntött pirított újkrumplihoz, ezt próbáltam meg reprodukálni, igaz nem köretként, ahogy eredetileg ettem, hanem főételként.

Zöldfűszeres pirított újkrumpli pirított sonkával

1 kg apróbb szemű újkrumpli
3 dl tejföl
egy újhagyma zöldje
2 kocka fagyasztott provanszi fűszerkeverék (na itt bukik kicsit a helyi dolog, de egyrészt kaptam, és azért nem ártana elhasználni, másrészt sajnos még erkélyem sincs, ahol fűszernövényeket nevelhetnék)
2 nagyobb szelet füstölt sonka
só
olaj és vaj




A tejfölt elkevertem a felaprított hagymazölddel, sóztam és beletettem a fűszerkockákat (amíg a krumpli elkészült ezek fel is olvadtak a tejfölben). Időnként jól átkevertem a tejfölt, hogy az olvadó zöldfűszer ne egy csomóban maradjon.
Az újrkumplik héját lekapartam majd sós vízben félig megfőztem. A sonkát apró kockára vágtam. Egy nagyobb serpenyőben, amibe belefért az összes krumpli olajat és vajat forrósítottam, megpirítottam benne a sonkakockákat majd kiszedtem őket és ment is a helyükre a félig főtt krumpli. Szép pirosra pirítottam őket, majd a tejföllel nyakon öntve és sonkakockákkal megszórva tálaltam. Amilyen egyszerű és gyors, olyan finom ebéd lett kettőnknek.

Háromszínű GBT

Tegnap ismét találkozó volt a hasonszőrűekkel. És ismét élveztem. Jó volt új arcokat is látni, meg persze a régebbi ismerősöket is. Meg persze szokás szerint gurulósra ettem magam. :D

És amiket vittem: pirosnak paprikás bucikat aminek a Mindmegettén találtam a receptjét, fehérnek a Váncsa-féle sülfokhagymás kencét, zöldnek pedig spenótos-fetás muffint. Amit legközelebb tuti hogy szilikon formában sütök, mert nem akart rendesen kijönni a papírból. Csak ehhez még be kell szereznem egy új formát, mert úgy tűnik a régi elöregedett.

Paprikás buci

1 fej vöröshagyma
1 nagyon púpos teáskanál pirospaprika
2 ek olaj
45 dkg liszt
1 ek cukor
1 tk só
7g-os csomag szárított élesztő
1 tk sikér
2 dl víz

A hagymát apróra kockáztam, az olajon megpirítottam, majd lehúztam a tűzről és belekevertem a pirospaprikát. Megvártam, míg kihűlt. Aztán a kenyérsütőgépbe tettem az összes hozzávalót, dagasztó programra. Amior a gép végzett a tésztából kisebb bucikat formáztam, majd kb 180 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt megsütöttem őket.



Spenótos-fetás muffin
15 dkg mirelit aprított spenót jól kinyomkodva
20 dkg feta sajt
25 dkg liszt
3 dl író
30 ml olaj
1 tasak sütőpor
2 tojás
(elvileg kéne bele só is, de a feta eléggé sós volt, így inkább kihagytam)

A tojásokat felvertem, hozzáadtam az olajat, írót, spenótot, azokkal is jól elkvertem. A lisztet ősszekevertem a sütőporral és a tojásos keverékhez öntöttem. Elkvertem a masszát majd beleforgattam az apróra kockázott fetát is. 180 fokos sütőben mintey 20 perc alatt sültek meg a muffinok.

Zellerkrémleves

Ma ismét piacoltunk és sajnos nagyon látszott, hogy tél vége van. Zöldségfélét nem is sikerült venni, csak egyebeket (pl tejfölt, nemrég kipróbáltuk a Koppányi Tej tejfölét, amit egy kis tejboltban árulnak, meg joghurt, meg tej meg hasolnók is vannak, nagyon finom, és ráadásul a közelben készül egy tejgazdaságban). Azt hiszem még egy darabig rá leszünk szorulva a fagyasztott zöldségekre, sajnos. Viszont még a szerdai piacolásból maradt egy szép nagy zellrgumó, abból készült az ebéd: zellerkrémleves. Gyorsan megvolt és nagyon jól esett ebben a ronda szeles időben.
Kép nincs ról, mert már éhesek voltunk, meg nem is volt túl szép.

Zellerkrémleves

1 nagyobb zellergumó
3 szál újhagyma
fél liter húsleves
kb fél liter víz
só, frissen őrölt bors
olaj

A zellert felkockáztam, az újhagymát karikára vágtam és kevés olajon megpirítottam, tekertem rá borsot. Aztán felönöttem a húslevessel meg a vízzel és puhára főztem. Botmixerrel pürésítettem, úgy hogy pár zellerkocka egyben maradjon. Pirított sokmagos rozskenyérrel ettük.

Gombából ebédre

Ma a piacon szép gombákat és újhagymát siekrült venni, ezekből lett az ebéd. Amit aztán nem tudtam lefotózni, merttúl finomnak nézett ki :)

Paradicsomos gomba mozzarellával

fél kg barna csiperke
2 csomó újhagyma
1 konzerv hámozottparadicsom
olaj
só, zöldbors
2 golyó mozzarella

A gombát megtisztítottam, cikkekre vágtam (nem túl apróa), az újhagymát felszeleteltem. Begyújtottam a sütőt kb 200 fokra. A hagymát kevés olajon megpároltam, megszórtam frissen tört zöldborssal, majd utána küldtem a gombát is. Kicsit körbepirítottam és ráöntöttem a paradicsomot (ezeket a fakanállal kissé szétnyomkodtam). Kb 15-20 percet rotyogtattam. amíg a leve kissé besűrűsödött, majd egy jénai tálba önöttem a paradicsomos gombát, a tetején elosztottam a felkarikázott sajtot és a sütőben addig sütöttem, míg kissé megpirult a sajt. Ketten el is tüntettük, nagyon finom volt. :) Valamilyen kenyér vagy zsemle jól passzol hozzá.

VKF! XXIII. - Magvas gondolatok

Grenadine ebben a hónapban magvas gondolatokat, azaz olajos magvas recepteket, vár a bloggertársaitól.
Úgyhogy reménykedtem én is magvas gondolatokban. Be is szereztem ezt-azt, amiből már csak ki kellett volna találni mi legyen. De aztán megláttam ezt a receptet, és tudtam, ezt ki kell próbálni. Így az általam használt olajos mag a földimogyoró lett, jobban mondva a belőle készült mogyoróvaj.
És hogy mi is az a mogyoróvaj:
Amerikai találmány, olyannyira, hogy már az aztékok is készítettek pépet a Közép- és Dél- Amerikában honos földimogyoróból. Aztán 1884 Marcullus Gilmore Edson jegyeztette be a mogyoróvaj gyártás szabadalmát. Legnagyobb részt földimogyoróból készül, akár olaj hozzáadásával, akár anélkül. Az általam beszerzett mogyoróvajban a 95 % mogyorón kívül pálmaolaj, nádcukor és só volt még.
Sok telítetlen zsírsavat tartalmaz, ezért hasznos lehet az érrendszeri megbetegedések megelőzésében, persze csak ha nem tartalmaz hozzáadott módosított növényi olajakat, amik gyakran tartlamaznak transz-zsírsavakat, és ezek pont az érrendszernek nem tesznek jót. A telítetlen zsírsav mellett tartalmaz fehérjéket, B3 és E vitamint, magnéziumot. Meg persze nem kevés kalóriát (590 kcal/ 100 g), úgyhogy csak módjával :)

Az okosságokat itt találtam.


Mogyoróvajas szelet

Ropogós alaphoz:
1 3/4 bögre puffasztott rizs
1/4 pohár cukor
1/4 pohár víz
3 ek méz (eredetileg corn syrup)
3 ek vaj

Mogyoróvajas réteghez:
1 bögre mogyoróvaj
15 dkg csoki (Tibi ét)

Csokimázhoz
10 dkg csoki (szintén Tibi ét)
fél ek méz (eredetileg szintén corn syrup)
4 ek vaj
2 kis csipet só

1 bögre kb 2,5 dl

A ropogós réteghez a vizet a cukorral és a mézzel felolvasztottam, majd karamellizáltam (vagyis azt kellett volna, de elkapkodtam, így kicsit tocsogós lett ez a réteg, de azért finom :) ), elkevertem a puffasztott rizzsel, és egy alufóliával kibélelt szögletes formába nyomkodtam (alapterületre kb 15*25 cm-es volt a forma). Ezután vízgőz fölött összeolvasztottam a csolit a mogyoróvajjal, amikor már folyékony volt a massza a puffasztott rizsre öntöttem, hűlni hagytam, majd betettem a hűtőbe amíg meg nem szilárdult (kb 1 órára). Ezután a csokimáz hozzávalóit olvasztottam össze vízgőz felett majd öntöttem a megszilárdult mogyoróvajas rétegre. A formát kissé rázogatva oszlattam el egyentesen a csokimázat. Ismét egy órára a hűtőbe küldtem, majd amikor még nem volt egészen kemény a csokimáz a formából kiszedve kisebb szeletekre vágtam a művet, majd visszaügyeskedtem a formába és visszaküldtem a hűtőbe. Másnap álltunk neki a tesztelésnek (nem volt könnyű kibírni :) ) és azt kell mondjam, finom. Persze nem egy diétás édesség, de szerintem érdemes kipróbálni.

Lista

Eldöntöttem, hogy listát írok azokról a dolgokról, amiket még szeretnék a konyhába. Csak hogy végre meglegyen egyben, meg hogy nekiálljak a dolgok beszerzésének. Rájöttem, hogy jópár dolgot eddig azért nem vettem meg, mert hogy mást is szeretnék még... így talán tudok rangsort állítani köztük és egyszer végig is érek rajtuk. Vagy legrosszabb esetben tovább fog bővülni. :)

fondü készlet
cserélhetőlapos melegszendvics/gofri/grillszerű sütő
szuflé formák
lepényforma (cakkosszélű kerámia)
rendesméretű kuglóf forma (most két kisebb van)
kacsasütő edény
öntöttvas lábos, öntöttvas fedővel, hogy be lehessen tenni a sütőbe is
egy szép evőeszközkészlet, amit én választok ki
szintén saját kiválasztású étkészlet (sajátvásárlásos tányérjaink vannak, viszont csak 1-2 darabok, és szeretnék egy teljes 6 személyes készletet is; amúgy van két készletünk is, de mindkettőt kaptuk, az egyik még igazán tetszik is)
tűzálló leveses tálkák (hogy tudjak végre olyan hagymalevest csinálni, aminek a tetején készül a sajtos pirítós)
szilikon jégkocka/kissüti formák, bonbonkészítéshez
minimuffin sütő
nagyobb gyümölcskenyér forma kenyérsütéshez
mindenféle méretű és formájú kínálótálak (nem hátrány, ha mondjuk hőálló is)

És majdnem lemaradt: KitchenAid, méghozzá fahéj színű... hát ez az, ami igen nagy eséllyel még jó darabig álom lesz csipán (persze kellenének hozzá mindenféle kiegészítők is, nem csak az alapdolgok, meg egy nagyobb konyha, ahol elférne a konyhapulton :) )


Így végignézve, nagy része nem is annyira nagyköltségű beszerzés, max macerás... pl a piteforma miatt már voltam párszor konyhás boltokban, de olyan nem volt, ami tetszett is volna

Jansons frestelse

... vagyis Janson kísértése. Nevezhetnénk egyszerűen svéd rakott krumlpinak is. A lényeg, hogy nekem nagyon ízlik. :)
A recept a Kulináriából származik, ahol megemlítik, hogy az elnevezés eredete nem egyértelmű: vagy egy 1928-s svéd filmről kapta vagy pedig egy gourmand svéd operaénekesről, Pelle Janzonról.

Jansons frestelse

bő 1 kg krumpli
2 nagy fej hagyma
1 üveg (80 g) szardellafilé
őrölt fehérbors
fél l tejszín
néhány ek zsemlemorzsa
vaj

A krumplit meghámoztam, hasábokra vágtam, a hagymát szintén pucolás után felkarikáztam. Egy nagyobb jénai tál alján szétterítettem egy réteg krumplit (a teljes mennyiség harmadát), arra a hagyma felét, majd a szardellafilé felét, kissé feldarabolva. Ezt megszórtam fehérbosrssal, majd ismét krumpli, hagyma, szardellafilé és bors következett. Végül a maradék krumplival befedtem az egészet. ( Első sütésnél, kicsit kevés lett az 1 kg krumpli, akkor kellett még mellé puculnom egy közepes szemet) A felső réteg krumlit megcsepegtettem a szardellafilé olajával, ráöntöttem a tejszínt, megszórtam zsemlemorzsával, majd vajdarabkákkal. 170-180 fokra előmelegített sütőben lefedve sütöttem háromnegyed órát, majd fedő nélkül addig, amíg kissé megpirult a teteje. Szerintem megunhatatlan és abbahagyhatatlan.

Könyvek

Grenadine dobott meg a témával. És jól zavarba is jöttem tőle, mert végiggondoltam, mennyit is olvastam tavaly... Hát nagyon keveset. Igazából újraolvasásaim voltak, három, vagyis inkább hat. És nagyjából ennyi is... Hát azt hiszem találtam egy kitűzendő célt idénre: Olvasni! Mert igazából szeretek, csak valahogy mindig az időtöltéslista végére kerül.

És akkor hogy mi is volt az az öt:

1. Jane Austen: Büszkeség és balítélet: Már nem tudom hányszor olvastam, gyakorlatilag kamaszkorom óta évente kézbe kerül. Már gyakorlatilag kívülről fújom. :)

2. Charlotte Bronte: Jane Eyre: Láttam tavaly a belőle készült sorozatot, és ez meghozta hozzá a kedvemet, hogy el is olvassam. Ez is mutatja, hogy szeretem a romantikus angol regényeket.

3-6. George R. R. Martin: Jég és Tűz dala sorozat első négy kötete. Újraolvastam, mert már annyira várom az ötödik részt, hogy valamivel pótolni kellett. :) Ez egy fantasy sorozat, szeritnem nagyon jól megírva , csak ajánlani tudom azoknak, akik szeretik a fantasy-t. A történetről meg nemnagyon írnék semmit, nem szeretnék lelőni semmilyen poént. :)

Hát ennyi... Idén egyértelműen töbet kéne. Csak ki kéne találni mit.

VKF! XXII. - Mindent bele!

Ismét VKF!, ismét volt min gondolkodni. Most Zsuzsa dobta fel a labdát, egytálételes témával. Ezúttal saját kreációval készültem. Jól véggigondoltam, hogy milyen egytálételnek is örülnék mostanság. Első gondolatom az volt, hogy mindenképp római tálban készüljön, aztán meg hogy legyen benne gersli. Meg valamiképp paradicsom. De azért igaz télies legyen, olyan dolgokkal, amiknek ilyenkor januárban is szezonja van felénk. Csak hogy tudatosan menjen az a főzé, ugye. Így a gersli mellé sárgarápát zellert és füstölt húst terveztem (nem akartam nagyon túlbonyolítani), aztán végül a zellerből kelbimbó lett, mert a piacon csak úgy kellették magukat. A paradicsomot pedig lé formájában csempésztem bele, hogy legyen miben megfőniük a finomságoknak. A végeredmény szerintem (és Párom szerint is) jó lett, benne van egy tálban minden ami kell egy jó étkezéshez és nem utlsó sorban nincs is vele sok macera, csak bele kell mindent pakolni a római tálba, aztán irány a sütő és csak néha kell ránézni, hogy elkészül-e. :)

Zöldséges, füstülthúsos, gerslis egytál

4 sárgarépa
1 kis tál kelbimbó
30-40 dkg füstöt hús
2 dl gersli
1 liter paradicsomlé (1 fél literes passzírozott paradicsomot hígítottam fel)
bors, babérlevél, köménymag, csipetnyi fahéj


Először is beáztattam a tálat. Aztán a répát megpucoltam, karikára vágtam, a kelbimbót megtisztítottam, a húst felkockáztam. A tál aljába terítettem a zöldségeket, rá a húst, erre kerültek a fűszerek, végül rászórtam a gerslit és felöntöttem a paradicsomlével. Lefedve hideg sütőbe toltam, majd a sütőt olyan 180 fokra bekapcsoltam. Fedő alatt sült kb egy órát aztán még fedő nélkül háromnegyedet, amíg a geersli megpuhult és lé is jól besűrűsödött (mire kihűlt, szinte el is tűnt). Finom téli étek lett, ami 3-4 személyre elég. És érdekes módon sütés közben a gersli és a zöldségek helyet cseréltek, a gersli került alulra, zöldségek felülre.

Mivanitthon leves

Mint ahogy említettem, beköszöntött nálam a levesek kora, íme egy újabb példa rá ami az elmúlt héten készült. (És nem mellesleg remek alkalom arra, hogy fogyasszam a fagyasztóból a benne rejlő zöldségeket).

Zöldséges leves

1 sárgarépa
1 bögre zöldborsó (fagyasztott)
2 bögre zöldbab (fagyasztott)
kb 10 cm-nyi füstölt kolbász
1 nagyobb gerezd fokhagyma
só
kevés olaj
1 tk liszt
1 tk pirospaprika

A répát és a kolbászt hosszában félbevágtam, felkarikáztam, a fokhagymát jó apróra vágtam. Az olajat felmelegítettem, beleszórtam a lisztet és addig pirítottam, amíg elkezdett színe lenni majd lehúztam a tűzről, beleszórtam a fokhagymát, elkevertem, majd a pirospaprikát is hozzáadtam. Felöntöttem egy pohár hideg vízzel, jól összekevertem, majd még kb annyi vizet öntöttem hozzá, hogy összesen 1 liter legyen. (Szendvicsaljú fazekam van, elég jól tartja a hőt, úgyhogy igyekeznem kellett, hogy ne égjen meg a rántásom, ezért is vettem le a tűzről, amikor elkezdett szinesedni.) A lébe beleszórtam a zöldségeket és a kolbászt, sóztam, majd fedő alatt főztem, amíg minden meg nem puhult. (Nem tudom pontosan meddig tartott, neteztem közben és nem néztem az órát. :) )

Hideg napra való

Azt hiszem kezdek felnőni. Ugyanis egyre jobban szeretem a levest. Jelenleg szinte minden nap tudnék enni. :) Így a mai ebéd se lehetett más. Mivel alapvetően a tartalmas levesekért vagyok oda, ezért a második fogás egy egyszerű gyors fánk volt, receptjét a Mindmegettén találtam, amit még az egyetemi kollégiumban készítettem először (nagy előnye volt akkor, hogy nem kell hozzá mérleg) de azóta valahogy nem került elő. De most. :)
A leves pedig. Ez már a második alkalom volt, hogy ilyet főztem, és még biztos hogy többször asztalra fog kerülni. Az alap paradicsomleves volt, abbe főztem bele kelbimbót és fokhagymás pirítóssal ettük. Egyébként az alapötletet (mármint a paradicsomleves kenyérrel és még valamivel) Mamma toszkán babos apradicsomlevese adta, ami szintén nagy kedvencünk lett.
És akkor a receptek.

Kelbimbós paradicsomleves

1 doboz (500 g) passzírozott paradicsom
1 kis fej vöröshagyma
30-40 dkg kelbimbó (én most fagyasztottatt használtam)
só, bors, olaj
néhány szelet kenyér, vagy zsemle
fokhagyma
reszelt sajt

A hagymát apróra vágtam, kevés olajon megpirítottam, törtem rá némi borsot, felöntöttem a passzírozott paradicsommal és kb 1 liter vízzel. Sóztam és kb 10 percet főztem, majd beletettem a kelbimbókat is, azokkal még kb 5 percig főztem. Amikor a leves elkészült a kenyérszeleteket mepirítottam, jól bedörzsöltem fokhagymával. Tálaláskor a pirítóst a tányérba tördeltük, rámertük a levest és megszórtuk reszelt sajttal.

Amerikai fánk

2 tojás
1 kefír
2 ek cukor
1 zacskó Bourbon vaníliás cukor
csipet só
fél zacskó sütőpor
13 csapott evőkanál liszt

A tojást, kefírt, cukrokat, sót és sütőport jól elkvertem majd hozzáadtam a lisztet is és csomómentesre kevertem. Olajban kisütöttem a masszát, egy fánkhoz fél-1 evőkanálnyi masszát használva. Nagyon gyorsan megpirul, ezért nem szabad túl forró olajban sütni, mert nyers marad a közepe (sajnos saját tapasztalat). Lekvárral és magában is finom, és nem mellékesen gyorsan elkészül.